MMP3 szérumszint korreláció

Az MMP-3 már az RA korai szakaszában emelkedhet (a tünetek < 1 év), és a betegség progressziójával növekvő tendenciát mutat. Kimutatták, hogy az MMP-3 szintje előre jelezheti a rosszabb prognózist, és korrelációt mutat a Larsen-pontszámmal az ízületi erózió nélküli betegeknél. Martina és munkatársai egy tanulmányában az RA-s betegek MMP-3 szintjei szignifikánsan magasabbak voltak, mint az egészséges kontrollcsoportban, és pozitívan korreláltak a vörösvértest süllyedéssel (We), a CRP-vel, a DAS28-cal és az anti-CCP-vel. Hu és munkatársai azt is megerősítették, hogy a normál CRP-vel és/vagy We-vel rendelkező korai RA-s betegeknél a szérum MMP-3 pozitivitási aránya magasabb volt, mint a CRP-é és az We-é, és ez pozitívan korrelált a CRP-szintekkel .

Liang és munkatársai egy 2022-es kutatásban 145 beteg bevonásával vizsgálták, hogy milyen különbségeket találnak a limfocita és a CD4+ T-sejt altípusokban ACPA pozitív és negatív- RA betegeknél, és értékelték az MMP-3 diagnosztikus és betegségaktivitás-követő szerepét az ACPA negatív RA betegeknél. Az ACPA-negativitás akár a betegek 30%-ában előfordulhat. A diagnosztizálás késlekedésével a terápiakezdés késhet, és így irreverzibilis ízületi károsodáshoz vezethet. Alátámasztották, hogy ezeknél a betegeknél kiemelt jelentőségű az MMP-3 szint ellenőrzése, és ezáltal a korai diagnózis felállítása. Azt is megállapították, hogy az ACPA- betegek esetén a klinikai állapot, a stratifikáció és a progresszió előrejelzésében is fontos mérőszám volt az MMP-3.

Már 2000-ben leírták, hogy a szérum MMP-3 szint a radiológiai károsodás kialakulásának indikátora a korai RA-ban szenvedő betegeknél, és előre jelzi a porckárosodást Ezt később több tanulmány is alátámasztotta.9
Rajalingham és munkatársai azt találták, hogy a szérum MMP-szint átlaga a radiológiai ízületi erózióban szenvedő RA-s betegeknél szignifikánsan magasabb volt, mint az erózió nélküli betegeknél. Hasonlóképpen, a jelentős funkcionális károsodásban szenvedőknél (HAQ-DI ≥1) szignifikánsan magasabb volt az MMP-3 átlagos szintje a jelentős fogyatékosságtól mentes RA-s betegekhez viszonyítva. A szérum MMP-3 potenciális biomarkere és prognosztikai faktora a radiológiai ízületi károsodásnak és a funkcionális fogyatékosságnak RA-ban.

Egy 2012-ben végzett vizsgálat kimutatta, hogy a szérum kiindulási MMP-3 szintjének mérése növeli az anti-CCP prediktív értékét a hosszú távú radiológiai kimenetel meghatározásában rheumatoid arthritises betegeknél. Az eredmények arra utaltak, hogy az MMP-3 olyan patológiai folyamatokat is befolyásol, amelyek az anti-CCP-től függetlenek, de alapvetőek a radiológiai progresszió megítélésében. Hattori és munkacsoportja megállapítása szerint az MMP-3 alapszintjének mérése más szerológiai markerekkel és klinikai mérésekkel együtt fontos prognosztikai információt nyújthat a korai RA-s betegek számára.

A remisszió és a várható terápiás siker előrejelzése ugyanolyan fontos a klinikai gyakorlatban, mint a kedvezőtlen prognózis megítélése. Számos klinikai vizsgálat folyt és támasztotta alá az MMP-3 hasznosságát a rutin tesztek kiegészítéseként.
Hattori és munkacsoportja több mint 1300 beteg adatait elemezte a klinikai gyakorlatban és vizsgálta a szérum MMP-3 alkalmazhatóságát egyéb markerekkel összehasonlítva. Azt találták, hogy az MMP-3 mérés hatékonyabb prediktív marker volt a klinikai remisszió (SDAI≤ 3,3) és normál funkció megtartása (HAQDI≤ 0,5) előrejelzésében, mint a CRP értékek. Arra a következtetésre jutottak, hogy az MMP-3 mérést a CRP-vel, vagy a betegség aktivitás egyéb paramétereivel kombinálva együtt érdemes alkalmazni a klinikai remisszió megítélésére.

Houseman és munkatársai összefüggést mutattak ki a specifikus kiindulási biomarkerek/klinikai jellemzők között, köztük az MMP-3, és a 2 éves radiológiai progresszió között RA-ban szenvedő betegeknél.9 Ezt a tanulmányt 8 évre kiterjesztve tovább vizsgálták a prediktív potenciált. Az ízületi károsodást tükröző biomarkereknek, például az MMP-3 kiindulási értékeknek, a meglévő szerológiai markereknek és a klinikai intézkedéseknek együttes értékelése fontos prognosztikai információkkal szolgálhat a korai RA-ban szenvedő betegek számára. Ez a megállapítás összhangban van más tanulmányok következtetéseivel.

A személyre szabott orvoslás területén a leghatékonyabb terápia az adott páciens számára leghatásosabb kezelés személyre szabása. Sőt, a költséghatékonyság elve alapján nem kevésbé fontos a kezelés sikertelensége esetén a terápia leállítás vagy váltás megítélése. E tekintetben több tanulmány is feltárta az MMP-3 helyét a monitorozásban. 2018-ban Lerner és munkatársai az irodalmi összefoglalójukban arra következtettek, hogy a csökkent szérum MMP-3 szint, valamint az mRNS MMP-3 expressziója a synovialis fibroblasztokban és a perifériás mononukleáris sejtekben tükrözik a terápiás választ, és alacsony értékük előrevetítik a terápiás sikert.

Takemoto szerint „eredményeink arra utalnak, hogy az MMP-3 szintek javulása kulcsfontosságú a terápia várható hatékonyságának előrejelzésében. Ha nem csak a megszokott főbb mutatókra fordítunk figyelmet, hanem az MMP-3 szint változásaira is, az javíthatja a klinikai eredmények optimalizálását”.